Amit a sóról érdemes tudni: / forrás: Szennai László
Már belénk ivódott, ezért eszünkbe se jut hogy amit a sóról állítanak az nem a valóság, hanem annak elkendőzése, ferdítés. Mondja orvos, dietetikus, természetgyógyász és rengeteg önjelölt gyógyító, sőt, már a csapból is az folyik hogy a só káros a szervezetünknek, hiába ez szemen-szedett hazugság.
A sóval egészen addig nem volt semmi “baj”, amíg a földeket nem kezdték a szervestrágyázás mellett (ill. később ahelyett) kálisóval műtrágyázni. Megközelítőleg azonos időben “derült ki” hogy a só ártalmas. (Nyilván nem érdek nélkül….) Történt ez az 1960-as években, majd azután erősödött fel és terjedt, lett belőle egy – úgy tűnik kiirthatatlan – dogma, egy mítosz.
Addig nem volt ártalmas a só, nem betegedett meg tőle senki, éppen ellenkezőleg. Manapság persze ez nem mondható el a boltokban kapható sóról, mindenesetre a NaCl nem ártalmas ma sem, gondot csak akkor okozhat ha nem eszünk belőle eleget, azaz ha nem elégítjük ki a szervezetünk nátrium-igényét, hiányállapotot generálva, minekutána valóban fellép majd nem is egy betegség.
Alább, igyekszem megvilágítani hogy mindez miért történik így.
Folyamatosan lebeszélnek a só fogyasztásáról. De, legalább ekkora baj hogy már a só sem az ami….
Szöges ellentétben azzal amit állítanak, a só egészséges, mi több, a só gyógyít.
A régiek még ismerték, használták pakolásnak a fájó testrészre, fülre, stb., fürdővízbe tették.
Pl. a fejfájásnak több típusa ismeretes, melyek közül több, a nátrium hiányával is kapcsolatos. Érdemes egy próbát tenni: tegyünk 2 liter tiszta vízbe 8-10g (1-2 mokkáskanálnyi) sót, (tiszta NaCl-t!) várjuk meg amíg maradéktalanul feloldódik és ezt a sós vizet igyuk egész nap. Bárki kipróbálhatja, teljesen veszélytelen, legfeljebb nem segít ha nem ez volt a panasz oka.
Egyre több helyen lelhető fel a valóság a sóról. A sót már rehabilitálták is: kiderült hogy nem emeli a vérnyomást mint ahogyan azt állították/állítják a nekünk “jót akarók”, éppen ellenkezőleg. Azonkívül pedig, nagyon úgy fest, hogy a só (NaCl) fogyasztásáról való lebeszélés szándékos.
Sokan állítják, hogy növényi étrend mellet szükségtelen megsózni az ételeket, sőt, a sót egyenesen méregként állítják be.
A növények valóban, önmaguk is sósnak hatnak. Csakhogy, azt a kálisó okozza. A kálium pedig méreg! A nagy adagban egyszerre bevitt kálium károsítja a szívet, a napi rendszerességgel akár csak kis mennyiséggel is több kálium pedig hosszú távon öl, beteggé tesz úgy, hogy azt senki nem veszi észre! Ráadásul, nem is lehet utólag kimutatni!
A kálium a sejten belül, a nátrium a sejten kívüli térben van. Ebből (is) következik, hogy a nátrium az ami folyamatosan ürül a szervezetünkből és nem a kálium, éppen ezért, nem a káliumot kell folyamatosan nagy mennyiségben pótolni hanem a nátriumot!
Aki mást állít az nem mond igazat! Lehet hogy tudatlanságból hangoztatja a vélt igazságát, lehet hogy szándékosan terjeszti a hamis, félrevezető és egészségromboló dogmát.
Szándékos népirtás folyik! Ugyanis, a nátrium hiánya, ugyanakkor a kálium akár csak kismérvű de folyamatos túladagolása nemcsak beteggé tesz, hanem nemzésképtelenné teszi a férfiakat! A folyamatos túladagolást célozza a boltokban kapható só is, melyeknek szinte mindegyikében, a nátriumot mintegy 40-90%-ban káliumra cserélték, holott azt a magyar szabvány tiltja is! (Aki ezt nem hiszi, szíveskedjen ellenőrizni ha lehetősége van.)
Nagyon nem mindegy hogy milyen sót használunk. Csak a patikákban kapható tiszta nátriumklorid. (Már ha adnak, ugyanis a legtöbb patikában elutasítanak).
Melyiket válasszuk, NaCl vagy tengeri-só? A tengeri-só előnyeként említik hogy abból nem vontak ki semmit, minden földi ásványi anyagot tartalmaz. Viszont az is igaz, hogy csak a nátrium és a kálium képes önmagában is közel teljes egészében felszívódni, minden más ásványi anyagot csak szerves (pl kelátolt) kötésben tud jól hasznosítani a szervezetünk. Vagyis a tengeri só egyéb anyagai nem szívódnak fel hatékonyan. S az is igaz, hogy amiért a sóra elsősorban van szüksége a szervezetünknek, az egyedül a nátrium. Ráadásul a tengeri sók többségét is dúsítják káliummal! Persze, ebben is lehet kételkedni, de mint mindig, ez esetben is az ellenőrzés a megbizonyosodás legjobb módja.
A “tengeri sóra” lentebb még visszatérek.
A sóra (NaCl) igenis szükség van, mégpedig abban a mennyiségben, amennyit a magyar és minden más nép is fogyasztott kb. az 1970-es évekig – napi 10-18 gramm – és tőle soha se volt vagy lett beteg! Ugyanis, ekkora mennyiségre van szüksége a szervezetünknek ahhoz hogy egészséges maradjon! (S nem a ma általánosan ajánlott mindössze 2-3g-ra, ill. még kevesebbre minthogy egyesek szerint akár 0,2g is elég….) A “jóakarók” óriási károkat okoznak a nekik hívő emberek szervezetében, mert a nátrium megvonása miatt a szervezet kényes elektrolit egyensúlya felborul, ami pedig hosszabb távon szív és érrendszeri betegségeket, magas vérnyomást, agyi történéseket, belső szervi elváltozásokat, veseproblémákat fog okozni. A só (a tiszta NaCl) szükséges napi mennyisége 10-18g közötti(!) – 2l tiszta víz elfogyasztása mellett.
“”A nátrium és a kálium együtt felelősek a szervezetünk vízháztartásáért.
Áramvezető sóoldat, ún. “vérelektrolit” veszi körül az emberi sejteket. Ha a vérelektrolitban a kálium az elfogyasztott ételektől italoktól túl sok lesz, (antifiziológiás mennyiségű lesz,) meghibásodik a sejtmembránban a “nátrium-kálium pumpa”, vagyis a sejtműködés. Ha ez sokáig fennáll, tönkremennek a sejtek és szervek, a test egyre betegebb lesz.
Az első élet a tengerekben keletkezett, a tengerek minden élet alapja.
A vérelektrolit, a 99% víz, 0,9% konyhasó (NaCl), 0,03% kálisó (KCl) arány esetén optimális, ez az ún. “fiziológiás” arány.
Az őskorban, az első sejtek idején, s ma is, ilyen a nátrium és kálium aránya az óceánokban. Az emberi magzat által kortyolgatott magzatvízben is ilyen, s a víz- és sópótlási célra alkalmas orvosi infúziós (Ringer-) oldatban is. Az emberi (és állati) szervezet automatikusan törekszik a fenntartására, vagy eltérése esetén a minél előbbi helyreállítására.”" (Tejfalussy András).
Naponta kell pótolni a nátriumot, melynek elsődleges forrása a só.
A nátrium létfontosságú. A növényi élelmiszerek sós ízét a kálium adja. A növényi élelmiszerekben a Na és a K aránya fordított, vagyis a kálium óriási túlsúlyban van a nátriumhoz képest. Elmondható, hogy a növények a korábbi időkhöz képest manapság legalább egy nagyságrenddel több káliumot tartalmaznak, – köszönhetően a kálisó-műtrágyák elterjedésének és a vele kapcsolatos téves állításnak, miszerint a kálisótól sokkal jobban fejlődnek a növények. (Ez ugyanis nem igaz, mert a kálisóval mindenkor együtt adagolt nitrogén az, ami a növények nagyobb növekedésére ill. hozamára hat!) Ezért, a növényi táplálékok fogyasztása só nélkül, hosszútávon garantáltan egészségromboló! Ez (!) a valóság a sót illetően! Nem kellene tehát arról lebeszélni a népet!
A sóról való lebeszélés a gyerekek esetében a legkártékonyabb, a megvonása, a hiánya, a növekvő szervezet számára különösen veszélyes. Legdurvább azonban, hogy nem átallják a várandós anyákat is a sóval riogatni, bebeszélik a káros hatását, egy életre beteggé téve ezáltal a születendő gyermekeket. Így, garantált lesz a gyógyszerfogyasztás, ami a gyógyszer biznisz érdeke. Garantált lesz a korai elhalálozás. Garantált lesz a rossz születési és halálozási arány is, mert a kálium a férfiak nemzőképességét erősen befolyásolja, rontja (kevés lesz az élő sperma). Többek közt ez is oka annak hogy a magyarok körében a születések száma rendkívül alacsony.
A só-fogyasztás mérséklésével kizárólag a gyógyszeripar nyer, azáltal hogy a szervezetbe bejuttatott, a szükségesnél aránytalanul kevesebb nátrium s ugyanakkor a szükségesnél aránytalanul több kálium, rendkívül egészségromboló!
Sajnálatos hogy az orvosi egyetemeken sem a valóságot tanítják, nem csoda hát hogy az orvosok többsége nem is tudja a valóságot (!) – tisztelet a (kevés) kivételnek.
Már a fiziológiás infúziós Ringer-oldat élettanilag optimális kálium dózisát is kevésnek tanítják, s sokkal nagyobb káliumdózist írnak le optimálisnak. (Orvos továbbképző; Intézeti kiadványai 7. Folyadék elektrolit háztartás. Szerkesztő: dr. Schwarczmann Pál, lektorálta dr. Boda Domonkos. 142. oldal. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1968)
A „Fekete Angyal” kisebb napi kálisó dózissal gyilkolt, mint az a napi 6-8 gramm, (ill. esetenként még annál is több,) amit Schwarczmann és Boda dr általános alkalmazásra javasol!
Szerencsére nem lehetetlen fellelni mi az igazság, – hiszen kutatások folynak a napjainkban is, de így volt ez régebben is, – számos írás látott napvilágot, könyvek jelentek meg, melyek a nátrium és a kálium szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkoznak. Egyet ezek közül hadd ajánljak mindenki szíves figyelmébe: kérem, szíveskedjenek elolvasni a “TECHNIKA A BIOLÓGIÁBAN 8. A BIOLÓGIA AKTUÁLIS PROBLÉMÁI” (MEDICINA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1976) című könyv azon részét, melyet Dr. Szabó Dezső írt “A mellékvesekéreg biológiája” címmel. Általa világossá válik, mit okoz valójában a szükségesnél kevesebb nátrium és/vagy a szükségesnél több kálium.